FEHÉR ÁDÁM

Nekem mindegy, hogy száz, vagy ezer ember előtt játszom. A fontos a csak a zene. Az a mérvadó egy hiteles zenésznél, hogy belülről érezze, hogy igényes dolgot ad át a közönségnek.”

Generációk találkozása – ez a legfőbb jellemző Zenész/Interjúk című portrésorozatomhoz. Van egy korosztály, amely mostanra már bizonyos: kortalan. Kortalansága pedig a bátorságban, az uniformizálás elleni őszinte lázadásban rejlik. Nemzedékeken átívelő örökségük állandó zenei érték. #kulturálisfenntarthatóság

Fehér Ádám valódi üstökösként robbant a hazai blues életbe. Pimaszul fiatalon, tíz évesen elkészítette első önálló lemezét, valamint olyan muzsikusokkal játszhatott már egy színpadon, mint például EB Davis, Tommy Katona, vagy Tátrai Tibor. Kulcsfontosságú mentora Török Ádám, aki által Ádi továbbörökíti a Mini együttes progresszív filozófiáit.

Hogyan indul a blues iránti szerelem?

Apukám nagyon szereti ezt a stílust, általa kerültem kapcsolatba a blues zenével. Nagyon kicsi korom óta ezt hallgatom és játszom is, ma viszont nyitott vagyok más műfajokra is. Minél színesebb egy ember érdeklődése, annál érdekesebb lehet a zenéje is.

Nagyon fiatalon debütáltál az első lemezeddel. Mondasz néhány gondolatot erről?

Tíz éves voltam, amikor lehetőségem nyílt arra, hogy stúdióban rögzítsek néhány számot. Limitált számú magánkiadásban jelent meg ez az album, afféle promóciós anyagként. A P. Mobil basszusosával, Tarnai Dániellel és dobosával, Szebelédi Zsolttal vettük fel. Remekül éreztem magam a munka közben.

Milyen fontos koncertek voltak az utóbbi időszakban, amelyek meghatározó szerepet játszanak számodra?

Rendkívülinek tartom, hogy Török Ádám és barátai formációban részt vehetek. Nagyon befogadó az együttes, nincs az, hogy a korkülönbség miatt bármilyen megkülönböztetés lenne felém. Egy jó zenei együttesben egyébként véleményem szerint megszűnnek a korkülönbségek, csak a zene van, meg a tehetség.

Tavaly voltam például a Tabán koncerten májusban, a Piramis-Mini bulin. Őrület volt az egész, nagyon profi emberekkel játszhattam együtt, akiktől rengeteget tanultam. Ennyi ember előtt még nem játszottam előtte, hatalmas újdonság volt ez, azonban jól remekül sikerült a koncert. Nekem mindegy, hogy száz, vagy ezer ember előtt játszom. A fontos a csak a zene. Az a mérvadó egy hiteles zenésznél, hogy belülről érezze, hogy igényes dolgot ad át a közönségnek.

Hogyan ismerkedtél meg Török Ádámmal, akivel most már évek óta együtt koncertezel?

Kilenc éves koromban volt egy zenekar, a PMD Blues Band, velük játszottam először, rajtuk keresztül ismerte meg apukám és én Török Ádit. Mindössze tíz éves voltam, amikor először lehetőségem nyílt együtt játszani a Bem rockparton a vele, a legendával. Óriási élmény volt, hatalmas megtiszteltetés. Azután folyamatosan meghívott vendégként fellépni a bulijaira. Boldog voltam ettől.

Ismerted korábban is már a Minit, vagy a Török Ádámmal való közösség hozta el számodra igazán behatóan az együttest?

Behatóan csak az Ádival való közös munkám óta ismerem a Mini munkásságát, illetve más ebből a korszakból származó zenekart. Ádi is apukám is segített abban, hogy miket érdemes hallgatni, kik azok, akik jó hatást tehetnek rám. Tátrai, Hobo, Charlie fontosak számomra, de a Mini a kedvenc.

Mi a kedvenc Mini számod?

A Kolduskirály.

Nem olyan régen Indiában jártatok Ádámmal. Milyen benyomásaid vannak az útról?

Egy ismerősünk segítségével jutottunk ki koncertezni a Török-Fehér duóval. Klassz élmény volt. Nem olyan sok időt töltöttük kint, de azért megnéztünk néhány helyet. Furcsa volt szembesülnöm egy ennyire más kulturális közeggel, kicsit azért idegen volt először, aztán megbarátkoztam vele. Tavaly Macedóniában jártunk együtt Ádival. Ezt az országot közelebbinek éreztem a mi európai habitusunkhoz. Különlegesnek tartom a keleti kultúrát, de élni hosszabb távon szerintem csak európai helyszínen tudnék.

Emberileg milyen benyomásod van Török Ádámról, aki ilyen nyitottan, barátsággal fogadott – és mentorál – téged, mint zenei partner?

Ádiban nagyon meg lehet bízni, őszinte ember. Ha valamit mond, akkor az fix, hogy úgy lesz, nem lesz kamuzás vagy kihátrálás. Ő mindig a frankót mondja. Ezt nagyon szeretem benne, olyan számomra, mint egy mentor. Nagyon nagy dolog, hogy ilyen fiatalon megismerhettem és együtt játszhatok vele. Életre meghatározó élmény ez számomra, olyan dolgokat kapok tőle, amit egészen biztosan kamatoztatni fogok később és továbbítom másnak is majd.

Van egy saját zenekarod, ha jól tudom. Itt milyen stílust képviseltek leginkább?

Igen, a Life Of Meaning. Akikkel itt játszom, azok kicsit idősebbek nálam, már elvégezték a konzit, kettő most már akadémista, egy pedig a nagyszerű Kőbányai Zene Stúdió növendéke. Jazz, blues, pop irányok ötvöződnek a zenénkben. Sok önálló szerzeményem van, amelyeket együtt próbálunk. Nincs sok koncertünk jelenleg, de a jövőben tervezünk bulikat.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Mindenképpen zenész szeretnék lenni. Érettségi után még nem tudom, hogy magyar vagy külföldi egyetemre megyek. Ha itthon maradok, akkor mindenképpen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakára szeretnék menni. Jelenleg a Bartók Konzervatóriumban tanulok jazz irányon. A blues után talán a jazz a második kedvencem. A jövőben azonban, ha megélhetésről beszélünk, akkor rap, pop, r’n’b, bármilyen stílusra nyitott vagyok, ha igényes a projekt. Nem szabad zárkózottnak lenni a műfajokat illetően egy zenésznek, a nívóra viszont figyelni kell.

 

Kiemelt kép forrás: Fehér Ádám Facebook

Rácz Ráchel