ISTÓK ANNA

Azt gondolom, hogy az ösztönösség fontos, de ha használod a szabályokat és a tanult eszközöket, akkor leszel professzionális – így lesz tiszta az, amit közvetíteni akarsz íróként.”

Gazdaságtan vs bölcsészkar, Pajzán Toldi, Irka, Éhes felhő a napot, nárcisztikus picsogás, északi kortárs irodalom. Istók Anna – a magas- és lektűr irodalom közötti elszánt hídépítő – mesélt írói műhelyéről!

Hogyan kerültél a reál vonal felől a bölcsészet, az irodalom bűvkörébe?

Az irodalom mindig jelen volt az életemben, már csak a családom által is. A kiterjedt Heltai famíliában elég sok a tanár és a bölcsész. Gazdasági agrármérnökként végeztem ugyan, de lassan már húsz éve a gödöllői könyvtárban dolgozom. Programszervezőként kezdtem, majd a gyes alatt elvégeztem a könyvtár szakot. Mindig bölcsésznek készültem egyébként, magyar szakra akartam menni érettségi után, de a nővérem lebeszélt róla.

Miért?

Mert azt mondta, hogy nem azt fogom kapni, amit várok tőle, hanem egy jóval szárazabb, pragmatikusabb dolgot. Ennek következtében tettem egy kis kitérőt, amit viszont soha nem bántam meg. A mai napig kamatoztatni tudom az agrármérnökként elsajátítottakat.

Hogyan jött számodra az írás?

Ötödik osztályosként megírtam a pajzán Toldit – kaptam is érte egy baromi nagy osztályfőnöki intőt! Így indult a pályám! Szeretek provokálni. Gimisként apámnak írtam megrendelésre novellákat, voltak ilyen vicces dolgaink. Egyetemen és a munka első időszakában viszont teljesen abbahagytam.

Professzionális szempontból írni igazán csak harminc éves koromban kezdtem. Gyes alatt tengernyi szabadidőm volt, s akkor kezdtem el ismét az írást. Szerencsére nagyon jó gyerekeim voltak, hagytak sokat olvasni, írni, kibontakozhattam. Más ilyenkor kezd úgymond bezárulni alkotóilag, nálam ez fordítva történt.

Az Irka (Irodalmi Kerekasztal) egyik alapítója vagy, ahol számos íróval, költővel is dolgoztok együtt. A kör ma az egyik legnívósabb irodalmi közösség, amely az irodalom képviselete mellett nagy hangsúlyt fektet a professzionális írás technikák közvetítésére…

2008 óta nagy hagyománnyal működik ez a kör. Indítottunk líra workshopot, amelyet Kabai Lóránt visz, de több alkalommal volt prózaíró kurzusunk is, diákoknak és felnőtteknek egyaránt. Az Irka egy nagyon szoros, jó közösség, több antológiánk is megjelent már.

Az Irka mellett milyen más közösség, workshop, vagy tanfolyam kísért a szakmai fejlődésben?

Elvégeztem több prózaíró tanfolyamot, majd bekerültem az Aranymosás bűvkörébe is, ahol online elvégeztem a szövegboncoló és leírás kurzust is.

Elkezdtem publikálni is lassan. A Műútban, a KULTeren, a Tiszatájban egyre több írásom jelent meg. A Könyvmolyképző Kiadó pályázatára beküldtem az első regényem, de ezt először visszadobták, mert dramaturgiailag nem volt megfelelő, de egy szerkesztő segítségével azonban sokat finomítottunk a szövegen, s megjelentették. Ez lett az Éhes felhő a napot.

Hogyan vélekedsz iskolázottság, kontra zsigeri faktorról?

Számomra abszolút segítettek a kurzusok, noha az első órákon szinte semmit nem értettem. Nézőpontok, cselekmény, nem cselekmény, narráció típusok, szóval nagy homály volt eleinte az egész, végül egyre érthetőbbé, átláthatóbbá vált minden.

Írni akkor tanultam meg igazán, amikor az első regényemet javítottam, addig inkább az ösztönből írás volt rám jellemző. Azt gondolom, hogy az ösztönösség fontos, de, ha használod a szabályokat és a tanult eszközöket, akkor leszel professzionális – így lesz tiszta az, amit akarsz.

Milyen inspirációk merülnek fel a Semmiért egészen című kötetednél?

Körülbelül öt évvel ezelőtt az volt a feladat az Irkában, hogy válasszunk egy görög mitológiai alakot, s helyezzük kortárs tematikájú novellába. Nárciszt választottam, s a történetben egy olyan fickóról írtam, aki feldarabolódik az internetes világ hálózatában.

Éreztem, hogy ebben a témában sokkal több van, mint egy novella. A nárcizmus olyan aktuális kollektív jelenség, amivel foglalkozni kell. Azon kaptam magam, hogy megírtam egy regényt, a kiadómtól pedig érkezett a kérés, hogy szeretnének új könyvet tőlem. Elővettem a nárciszos sztorit, de teljesen újraírtam.

Milyen témákkal operál a Semmiért egészen?

Fő problémafelvetései közé tartozik az, hogyan befolyásolja a mindennapokat és a személyes kapcsolatokat a virtuális világ és a közösségi média. A másik fontos aspektusa ennek a műnek a nárcizmus, mint társadalmi jelenség, pontosabban, hogy milyen mértékben fajult el a közösségi online terek hatására. Izgalmas kutatás és hosszas anyaggyűjtés kísért az írás során.

Miért Szabó Lőrinc idézetével indít a könyv, s hogyan esett a választás erre a címre?

Mindig nagyon nehezen adok címet. Ennek a regénynek nagyon sokáig Nárciszok volt a munkacíme, de ez túl direktnek tűnt, töröltem.

Közösen a kiadóval kitaláltuk, hogy legyen valamilyen irodalmi reflexió a címben. Ady A magunk szerelme és Szabó Lőrinc Semmiért egészen tűnt számomra a legtalálóbbnak. Ha őszinték akarunk lenni, akkor kimondhatjuk, hogy ez a két vers aztán tényleg két nárcisztikus faszi picsogása!

Posztoltam is az írói oldalamra, hogy miről szól ez a két vers, kíváncsi voltam, hogy az emberek mit szólnak hozzá, mit gondolnak ezekről a versekről. Az elején jöttek a kommentek, hogy gyönyörű szerelmes vers, satöbbi, aztán idővel olyanok is, hogy ezek bizony nem is annyira szerelmesek, mint inkább önző pasik nárcisztikus monológjai…

Az ember ehhez a cool és aktuális témához egy nagyvárosi, elidegenedett környezetet társíthatna elsőre, aztán jön Gödöllő a maga parkos, zöld nyugalmával, kultikus helyeivel…

Mindig is akartam egy olyan regényt írni, aminek nem Budapest, hanem Gödöllő a helyszíne. Nyilván merítkeztem saját tapasztalatokból, a szórakozóhelyek és kocsmák nekem is meghatározói voltak a fiatal, egyetemista éveimnek.

Számomra a regényed egyfajta híd. A hollandoknál, németeknél, franciáknál nagy hagyománya van azoknak a regényeknek, amelyek közérthető nyelven szólnak fontos társadalmi jelenségekről, szépirodalmi igénnyel. Az itthoni köztudatban még javában él a két robosztus tábor: magas irodalom vs. lektűr…

A Könyvmolyképző Kiadó azzal lett sikeres, hogy elkezdte behozni a külföldi ifjúsági bestsellereket. Ma már számos fronton jelen vannak, színes a publikációs palettájuk, viszont nagyon be vannak skatulyázva a zsáner kiadók szektorába. Bennem hosszas dilemma volt az, hogy kiadjam-e náluk a könyvem.

El kellett döntenem, hogy mit akarok. Azt, hogy a Könyvmolynál magas példányszámban kiadják a könyvem, amihez érkezni fog egy jelentős olvasói tábor, vagy addig kilincselek évekig szépirodalmi kiadóknál, amíg véletlenül valamelyik valamiféle NKA pályázattal talán kiadja…

A döntésem végül az lett, hogy próbáljuk meg a két tábor közt megtalálni a rést a Könyvmoly segítségével, azaz olyan zsánert fogok írni, ami nem ponyva, de mégsem a hardcore magas szépirodalom. Helyesen döntöttem, szerintem sikerült az, amit szerettem volna. Megtaláltam a magam igényes olvasórétegét, még akkor is, ha a szépirodalmi placcon nem létezem.

Mit olvasol mostanában? Mi az, ami hatással van rád jelenleg?

Nagyon szeretem az északi, főként a finn és norvég kortárs irodalmat. Pontosan ott találom meg azt a stílust, amelyet én is képviselek. Egyszerre közérthető, ugyanakkor szépirodalmi.

Mi lesz az új Istók Anna kötet?

Dolgozom most egy #metoo típusú regényterven. Fontos, hogy női témákkal dolgozzam, hogy egy női szemszögű történetet írjak, mert ezt érzem, ezt ismerem.

Kiemelt fotó: Gergely Ildikó

Rácz Ráchel