A háború előtti vígjáték elemek fellelhetők még a modern film előtti periódusban, 1955-1962 között. Olyan különböző rendezői attitűdökkel találkozhatunk ebben az időszakban, amelyek bátran kísérleteznek a hagyomány és reform ötvözésével.
A hazai blockbusterek stáblistáin található többek közt a vígjáték műfajának nagyágyúja, Keleti Márton, a lírai realista tendenciák innovátora, Máriássy Félix, valamint a fiatal gárda egyik bravúros rendezője, Makk Károly.
Jöjjön néhány remekmű vidám hétköznapokra!
Egy pikoló világos, 1955
A francia lírai realista és neorealista stílusvilágot ötvözve, egy sajátos, ízig-vérig a szerzői film irányába mutató Máriássy Félix rendezés egyike az első olyan magyar alkotásoknak, amelyek a korlátolt szocialista realista filmkultúrát hivatottak meghaladni.
A sematizmus évei után (1949-1954) a szabotázsfilm (Dalolva szép az élet, Teljes gőzzel, Civil a pályán) és a termelési vígjáték (Állami áruház, Ifjú szívvel, Én és a nagyapám) szűkös paradigmája után valódi dramaturgiai reform keletkezik a Máriássy Judit által írt forgatókönyv nyomán.
A film problémaköre egy valós, megtörtént eseményen alapszik, amelyet gondos karakterábrázolással és árnyalt elbeszélésmóddal illusztrálnak az alkotók. Eiben István képei még javában hozzák a háború előtti plánozási technikát, a téma és a narratíva azonban már modern kérdést jár körbe. A mű tele van autentikus helyszínekkel, külső felvételekkel – az eredetiség és a természetesség jegyében.
A híres „Máriássy-osztály”, a magyar új hullám rendezőinek (Szabó István, Rózsa János, Kardos Ferenc, Huszárik Zoltán) mentora a költői realizmus stílusvilágában, töredékesen, a teljesség igénye nélkül közelít meg éles társadalmi problémákat.
Mese a 12 találatról, 1956
A minden műfajban remekül teljesítő Makk Károly a hazai modernista vígjáték egyik alapkövét teszi le 1956-ben készült alkotásával. A közvetlenül az ’56-os tragikus események után epizodikusan jelennek meg a hétköznapi ritmusból kitörni vágyó, a mindennapi gondok közt kallódó emberek.
A narrátor használata, a szinte szkeccsekből összeállított dramaturgia, az éles társadalomkritikai megjegyzések – mind-mind meghaladja a hagyományos vígjáték műfaji sémáit. A háború előtti hagyományt idéző forgatókönyv képviselői: Békeffy István (Az okos mama 1935, Elnökkisasszony 1935, A kölcsönkért kastély 1937, Rozmaring 1938), Jenei Imre (Balkezes angyal 1940, Férjet keresek 1940) képviseli. A friss, modern, új generációs tendenciát pedig Bacsó Péter (Nyáron egyszerű 1964, Szerelmes biciklisták 1965, Fejlövés 1968, Kitörés 1970) és Szász Péter (Éjfélkor 1957, Utószezon 1966, Szépek és bolondok 1976) reprezentálja. Az eredeti helyszíneken forgatott sztárparádéban pedig olyan szereplők kapnak helyet, mint Darvas Iván, Ruttkai Éva, Tolnay Klári, Somló István, Peti Sándor, Psota Irén, Balázs Samu, Zenthe Ferenc.
Rangon alul, 1960
Mit tehet a hatvanas évek legelején egy „egyéb származású” értelmiségi jómadár, akinek sógora disszidált New Yorkba? Mi más választása lehet egy polgári világban szocializálódott, valahogyan a proletár érát távolinak érző anyuka? Hozzáadja szerelmes lányát a munkásosztály derekas, becsületes ifjához – a kiegyezés jegyében!
Bán Frigyes klasszikusa a hazai filmtörténet kihagyhatatlan élménye. A sziporkázó dialógusok mentén kirajzolódik egy a korban tipikus problémakör: a polgári és a munkásosztály differenciája. A régi, úri belvárosi világ és a dolgozó, melós, külvárosi réteg kapcsolódása meglehetősen zökkenős az idősebb generációk, de nem a fiatal, új nemzedék számára Bán filmjében.
Fűre lépni szabad, 1960
Első szerelemből házasság? Karrier, önmegvalósítás, vagy anyaság és házasélet? A magyar hangosfilm történetének első periódusában (1931-1948) a szülők legfőbb célja a megfelelő spekuláción alapuló, jó üzleti házasság. Az ősök minél hamarabb férjhez adják lányukat, mit sem törődve azzal, hogy más értelme is nyílna gyermekük életének. Ez a Kádár érában azonban már nem divat, főként, ha Kéri Juliról van szó!
A meglehetősen feminista témával operáló alkotás a hatvanas évek eleji fiatalokról szól, ezen belül is arról, hogy szükség van-e korai házasságra, vagy sem. Modern, értelmiségi, munkamániás apuka – aki nem akarja – és hebrencs, hektikus, szentimentális művész anyuka – aki akarja. Munkás, proletár réteg – akinek mindegy -, s a fiatalok, akiknek muszáj.
Mi lesz ebből? Oltári komédia, fordulatos cselekményív, fura, de életszerű karakterek, autentikus helyszínek, remek casting, és elbűvölő, időtlen, kissé giccses melódia – Kovács Erzsi előadásában.
Nem ér a nevem, 1961
Megtalálhatja-e még az igazit egy elhagyott, meggyötört, a hétköznapok mókuskerekében őrlődő, magányos középkorú asszony? Hogyan avanzsálhat az elvált, gyermektelen, gátlásos, esetlen mozipénztárosnő a szovjet riviéra első érvényű, sikkes dívájává?
Burday Etelka számára több potenciális rajongó is előkerül hirtelen: a fiatal srác, a hozományra és a külsőségekre hajazó Barcsai, a hamiskás előadóművész Zdenef Huba, és Pintér úr, a háttérből leskelődő titkos hódoló. Vajon ki lesz Etelka számára a befutó?
Keleti Márton filmje egy lehetne a hazai vígjátéki kultúrának, azonban Máriássy Judit pazar forgatókönyve, kidolgozott karakterei igazi, már-már a szerzőiség irányába hajló művet eredményez. Budapesti külsők, balatoni bulik a hatvanas évek elejéről, mindez Illés György pompás felvételein.
Esős vasárnap, 1962
Ismét egy, a fiatalok lelki és nemi életével foglalkozó mű a hatvanas évek elejéről. Balázs Ági nem olyan! Vagy mégis? Majd idővel, talán… Pongrácz Zsuzsa forgatókönyve alapos kidolgozottsággal prezentálja főhősnőjének elveit, vívódásait, kételyeit, félelmeit, tétova motivációit – miközben a mélabús dal búgja, hogy „Egy esős vasárnap délután, elbújni jó”.
Szerelem, napozás a múzeum lépcsőn, strand, mogyorós csokoládé, fagylalt kehely, Ki mit tud? és a fiatal színészgárda színe-java: Béres Ilona, Halász Judit, Tordai Teri, Bodrogi Gyula, Mécs Károly, Kálmán György.
Butaságom története, 1965
Ruttkai Éva és Básti Lajos filmszínészi fegyvertárának teljességét tárja elénk a páratlan komédiában. A realitás talaján mozgó történet mindenféle allűrt és manírosságot mellőz, Gyárfás Miklós szkriptje pedig már javában előlegezi a későbbi, erősen önreflexív, modernista dramaturgiáját (Tanulmány a nőkről, 1967).
Keleti Márton (Viki 1937, A tanítónő 1945, Janika 1949) ezúttal sem rejti el a női lélek különböző és sokszínű dimenzióit. Hegyi Barnabás felvételei segítségével valódi közelségbe kerülhetünk Kabók Kati (Ruttkai Éva) belső világához. A show biznisz tipikus figurái sem maradnak el a színházi miliőt hitelesen illusztráló filmben. Itt az intrikus, a konkurens, a kíméletlen kritikus, a cinikus, a kiégett, az introveltált, vagy a nárcisztikus.
Forrás (fotók): MaNDA, mandadb.hu, pinterest, mafab.hu