MÓRICZ MIHÁLY

„A Fonográf különleges stílusa sokáig élni is fog, mert kilépett a saját keretei közül.”

Generációk találkozása – ez a legfőbb jellemző Zenész/Interjúk című portrésorozatomhoz. Van egy korosztály, amely mostanra már bizonyos: kortalan. Kortalansága pedig a bátorságban, az uniformizálás elleni őszinte lázadásban rejlik. Nemzedékeken átívelő örökségük állandó zenei érték. #kulturálisfenntarthatóság

A Fonográf gitárosa egyértelműen a vokális zenével jegyezte el magát. Sakál vokál és a Dunaharasztiban lévő kultpresszó, vokális hangzás, KITT Egylet, Zöld szemem kék, Lökd ide a sört, Jelenkor és Vihar előtt, No Comment, Halász Judit és zenekara.

Hol kezeltél le a zenével?

Amikor általános iskolás voltam, a szüleim beírattak zongorára. Otthon nem volt hangszer, nem tudtam gyakorolni, hiába ment a szolfézs. Meg berobbant az új zene, a beat, dübörögtek a zenekarok és ez a hullám magával sodort engem is. Elkezdtem gitározni.  Vásároltam egy hangszert és autodidakta módon tanultam. Már középiskolás voltam, amikor hétvégeken este tizenegytől tizenkettőig hallgattam a Luxemburgi Rádiót, másnap meg aztán kitettem az iskolai faliújságra az elmúlt este slágerlistáját, mert jegyzeteltem is a hallgatás mellett.

Ha jól tudom, gépgyártás felé is kacsintottál…

Igen, felvettek a Műszaki Egyetem gépgyártástechnológia szakára, de el is vittek katonának, mielőtt még gólya lehettem volna. Az akkori szokás szerint mint minden előfelvételist tizenegy hónapra elhurcoltak. Én Szolnokra kerültem. Gitárt persze vittem magammal, csináltunk is ott zenekart, szombat esténként muzsikáltunk a tiszti klubban. Jó kis bulik voltak, sok Monkeys, Beatles, Stones, Animals számot játszottunk. Valamivel színezni kellett ezt a laktanyai szürkeséget és egyhangúságot.

Amikor visszatértél a katonaságtól könnyen vetted az egyetemi éveket? A zene is egyre inkább hatalmába kerített…

Sajnos állandóan műszaki rajzokat kellett készíteni, s nekem ezekre nem volt időm a zenélés miatt. Volt, hogy megbíztam valakit, hogy csinálja meg a rajzaimat persze pénzért. Ahogy visszaértem Budapestre elkezdődött a zenei életem, egyre sűrűbbek voltak a próbák, fellépések, gyakorlások. Nem sokat foglalkoztam a tanulással, a szüleim pedig nem ellenezték a zenei pályát, nem erőltették az egyetemet sem, hagyták, hogy a saját utamat járjam.

Grétsy László az angol és egyéb nemzetközi nyelvű hazai zenekarok nevei mellett pozitív példának hozza fel a frappáns magyar névvel működő Sakál vokált.

Amikor leszereltem, mondta egy ottani cimborám, hogy van egy együttesük a Sakál vokál, de a gitáros elment, szálljak be a helyére. Ezt a nevet egyébként Németh Oxi találta ki, aki ugye későbbi folyamatos sorstársam – ha lehet így fogalmazni –először a Tolcsvayék és Trióban, a Fonográfban, végül a No Comment-ben. Játszottunk ezzel a Sakállal itt-ott, majd kimentünk Dunaharasztiba egy presszóba hétvégenként. Meghozta a közönséget, mert nem csupán a helyiek szoktak oda, hanem egy budapesti réteg is lejárt minket hallgatni. A nevünkről Grétsy László nyelvész professzor elismerően nyilatkozott, hogy végre egy találó, passzoló, magyar nevű együttes.

Olyannyira felkeltettétek a budapesti tábor érdeklődését, hogy Tolcsvayék is meglátogattak titeket…

Igen, leugrottak, mert pont szükségük volt új tagokra zenekarban. Annyira megtetszett nekik a játékunk, a személyiségünk, hogy ott rögtön este kitaláltuk, hogy az új formáció neve a Tolcsvayék és a Trió lesz – folkos, vokálos hangzásvilággal természetesen.

Tolcsvayék és a Trió: Tolcsvay Béla, Tolcsvay László, Czipó Tibor, Németh Oszkár, Móricz Mihály. Magyar Rádió 6-os stúdió, 1972 // Forrás: Fortepan

Milyennek érezted ez a közösséget? Azért ez már egy olyan bandának tűnhetett, amely tényleg egy igazi professzionális irányba mutat…

Igen. Nagyon klassz volt az egész, maximális összhang és a zenei egyetértés jellemzett minket. Soha nem akartam frontember lenni és megörültem, amikor két olyan karizmatikus egyéniség mellett zenélhettem, mint a Tolcsvay Laci és Tolcsvay Béla. Ez az alkotókör aztán avanzsált tovább a Koncz Zsuzsáékkal és Szörényi Leventéékkel. Csináltunk egy lemezt a három gráciának is, akik egyetlen egyszer szerepelnek együtt egy albumon. Koncz, Kovács, Zalatnay.

Közel állt hozzád az a folkos világ, ami ezzel az új zenekarral beköszöntött?

Igen, a mai napig nagyon szeretem ezt a műfajt. Sok pluszt kaptam tőle és a srácoktól. Zeneszerzés szempontjából főleg Laci gyakorolt rám leginkább hatást. Elképesztő inspiratív és pozitív volt a hangulat ebben az időben. Ezelőtt én nem nagyon írtam dalokat, itt kaptam rá ennek az ízére is.

Ki találta ki a KITT Egylet nevet? Ez volt a Fonográf előtti átmenet.

Koncz, Illés, Tolcsvayék és a Trió. A nevet egyébként Tini (Bródy János – a szerk.) ötölte ki, szerintem nagyon kreatív! Mi szoros barátságban voltunk már ’68 óta Leviékkel és Zsuzsával, így nem volt kérdés, hogy zeneileg is egyfelé, az összeolvadás felé fog vinni az út. Sok mindent csináltunk együtt, például Szörényinek a szólólemezét, vagy Zsuzsinak a Jelbeszéd című albumát kísértük, valamint Halász Jutka első albumát is ekkor vettük fel. Turnéztunk is rengeteget.

Amikor például Koncz Zsuzsának írtál dalokat, volt valamilyen elképzelése, amire instrukciót kaptál?

Igen, Zsuzsa mindig is nagyon céltudatosan, határozott gondolatokkal látott el, amikor egy dalnak kezdtem neki. Ő mindig törődött a munkánkkal, amikor lemezfelvétel volt, akkor is folyamatosan velünk volt és hallgatta, sőt instrukciót is adott, ha valami nem tetszett, de ez így helyes. Közös munkánál ez szinte elengedhetetlen. Megfogadtam a tanácsait, szinte mindig helyén voltak a navigációi.

Számomra a Száz év a legkedvesebb Koncz Zsuzsa szerzeményed.

Az egy jó kis nóta! A Zöld szemem kék se rossz…

Mit jelent neked a Fonográf időszak?

Csúcs, életem legjobb időszaka. Nagyon nagy közönségünk volt, szerettek minket az emberek és ez igazán gyönyörű dolog. A Jelenkor (ami az utolsó megjelenés) a legjobb lemezünk, ott tetőzik minden.A kritikusok szerint is a legkiemelkedőbb Fonográf produktum, nem csupán nekünk, zenészeknek ez a véleményünk. Függetlenül attól, hogy tag voltam, jelenből nézve szerintem oltári hangzás és zenekari stílus, amit a Fonográf képvisel. A mai napig él és szerintem élni is fog, mert kilépett a saját keretei közül.

Vannak olyan dalok, amik már népdal számba mennek, nincs magyar ember, aki ne ismerné. Ilyen a Lökd ide a sört is…

Minden évben volt balatoni turnénk, ilyenkor egy panzió szerű szálláson laktunk Siófok mellett. Sokszor főztünk, sütögettünk esténként, piázgattunk. Valaki kézbe vette a gitárt, aztán megindult a muzsika is. Hirtelen ilyen alkalmakkor kialakult egy spontán dalírás, egy teljesen random inspirációs lánc. Bródy ilyenkor elvitte a kottát, elvonult békés magányába, s másnapra már meg is volt írva a szöveg. Nagyon élő alkotófolyamatokban éltük a zenekari mindennapokat. Ilyen esetek tényleg jellemzőek voltak a hétköznapokban ránk.

Tolcsvay László, Bródy János. Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Németh Oszkár, Móricz Mihály, 1984 // Forrás: Fortepan

Felmerült benneteket Levente lemondása után, hogy esetleg nélküle, másfajta alakulásban folytatjátok az együttes pályáját?

Nem, ilyen abszolút nem. Kulcsfontosságú személyisége volt Fonográf ügynek, nélküle csonka lett volna. Hiba lett volna egy ilyen irányváltás, az már nem az a Fonográf lett volna, hanem önmagunk meghamisítása és a végső, szégyenletes bukás egyenes útja.

A Fonográf után megalapítottátok Németh Oszkárral a No Comment nevű bandát, amivel lemezt is jelentettek meg éveken át, pár évvel ezelőtt pedig önálló albummal is előrukkoltál.

Évekig futott ez a zenekar több-kevesebb sikerrel, négy lemezünk is megjelent. Nem tudtunk átütően maradandót alkotni ezzel, mert hiányzott a karizmatikus frontember személye, amley nélkül jó zene ide-oda, nincs bomba. A saját szólólemezem pedig úgy keletkezett, hogy egy barátom mondta, hogy miért nem adok ki egy önálló lemezt, amikor annyi nótát írtam már. Ezen elgondolkoztam, s rájöttem, hogy igaza van, így el is indult ez az akció. Pár évvel ezelőtt jelent meg.

Hogy élted meg a 2018-as aréna koncertet?

Nagyon nagy öröm volt újra együtt lenni és muzsikálni, egy hónapokon át tartó déja vu! Rosta Mária hívott fel mindenkit. Az volt az indok, hogy itt az idő. Mindenki csinál múltidéző – kortárs jellegű bulit, most rajtunk a sor végre. Volt, aki tartózkodott eleinte, de a végére mindenki belendült és elképesztő élmény volt! Annyi ideje nem játszottunk már együtt, hogy furcsa is volt az elején, elszoktunk egymástól és a Fonográf nótáktól, de ez azért hamar átléptük a blokkokat és széttörtünk minden belső gátat.

Fonográf együttes / Fotó: Stekovics Gáspár, 2018

Jelenleg Halász Juditot kísérő zenekarban muzsikálsz.

Judittal már régóta dolgozunk együtt, bőven a Fonográf óta. Sok lemezén közreműködtünk a Fonográf galerivel. Jómagam is írtam dalokat számára. Sok koncertet csináltunk már együtt, remek vele együttműködni. Olyan előadóművész, akinek bűbájos varázsa van.

Milyen zenét szeretsz mostanában?

Leginkább az Eaglest. Hihetetlen vokálozás folyik, őrület, amit azok a palik összeraknak zeneileg! Ez egy amerikai folk-rock-country banda. Múltkor Bécsben és Grazban láttam őket, fantasztikusan éreztem magam a koncertjeiken. Minden lemezük megvan.

 

Kiemelt kép/ forrás: Stekovics Gáspár/ Wikipédia

Rácz Ráchel