SOMA MAMAGÉSA

Eljutottam az életemben arra a pontra, hogy nem akarok semmit, hanem arra figyelek, hogy tőlem mit akar a sors.”

Kosztolányi biztosan életművésznőségnek – a szó legnemesebb értelmében – nevezné azt az egyedi missziót, amelyet ez a rendíthetetlen, mégis szuper érzékeny nő képvisel. Nőügyek, spiritualitás, a Lajosné paradigma és szingliség, testet öltött félelem és egyéb illóolajak. Spitzer Gyöngyivel A.K.A. Soma Mamagésával beszélgettem.

Milyen fontos első találkozásaid voltak a művészettel? Festőnő, írónő, színésznő szerettél volna lenni…

Tulajdonképpen elég későn, már harminc éves korom felett vettem észre, hogy csak az anyám meghosszabbított vágyaként szerettem volna művész lenni. Anyám fantasztikus előadóművész. Csodálatos vers és prózamondó, gyermekkorunkban tengernyi verset és balladát hallottunk tőle. Nekünk az esti mese József Attila, Ady, Radnóti, Juhász Gyula és egyéb ilyen masszív sűrűségű magyar költő volt.

Éppen tegnap hívott a húgom, hogy anyánk (aki most nyolcvan éves) még a kórházban is verseket mond. Remek színésznő lehetett volna, óriási tehetséggel van megáldva, azonban nem volt ambíciója. Érdekes az, amikor egy ember kap érzékenységet, talentumot, de nem kap hozzá ambíciót. Így a tehetségből idővel teherség lehet, mert ahhoz hogy igazán az útját járja valaki, ahhoz bizony a szorgalom és az ambíció nélkülözhetetlen.

Minden gyerek egy ideig tudat alatt segíteni, kiegészíteni szeretné az anyját, apját. Öt évesen jött az a sugallat bennem ennek hatására, hogy művész akarok lenni. A színésznőségre való vágy volt a legerősebb, így aztán nem kicsit álltam rá anyám nyomvonalán a versekre. Tizennyolc éves koromra – az első színművészetis felvételimre – kétszáz verset és tizenöt monológ részletet vittem.

A színművészeti, vagy képzőművészeti helyett azonban jazz tanszak lett…

Nagyon nagy csalódás volt az, hogy háromszori próbálkozásra sem vettek fel a színművészetire, viszont teljes mértékben sorsszerű. Egy éves zenei képzéssel volt bátorságom a jazz tanszakra jelentkezni, ahová elsőre felvettek.

Anyukám egyébként kifinomult zenei ízléssel is rendelkezik, nagy jazz rajongó volt mindig, sok lemezünk volt, Ella Fitzgerald, Louis Armstrong és társai.

Hogy állsz most a zenével? A VANAVAN zenekarodnak éppen most volt koncertje a Mika Tivadar Mulatóban.

Ha hívnak fesztiválokra örömmel megyek, de kivettem az együttesből az energiámat, mert nem akarom magam szétforgácsolni. Eljutottam az életemben arra a pontra, hogy nem akarok semmit, hanem arra figyelek, hogy tőlem mit akar a sors. Arra vagyok kíváncsi, hogy mi a feladatom, mit kell adnom az embereknek.

Olyan időket élünk, hogy nem az egyéni zenélésemen van a hangsúly, hanem a szolgálaton.Ha az élet akar valamit a zenei dolgommal, akkor meg fogja mutatni, de most nem ez az elsődleges utam, hanem a szolgálat és az emberek, a nők segítése.

Elizabeth Davis Életkör – A női lét tizenhárom archetípusa című könyvéből idézek: „Az a nő, amelyik nem ismeri a vértestvéri közösséget, az soha nem fog a női identitásában megerősödni.” Hogyan képeződik ez le a kortárs magyar női társadalomban?

Ez így van. Egy őszinte, mély, tartalmas barátnői kör vértestvéri közösség. Van egy közel tíz éve összeszokott körünk, úgy hívjuk magunkat, hogy bővérek. Egy barátnői körrel, amikor rendszeresen csatlakoztok egymáshoz, az olyan minőségeket képes aktiválni bennünk, amelyekre egyedül nem biztos, hogy rátalálnánk.

Sok nő meg fog maradni a márkák és a külsőségek világában, azonban van és lesz olyan, akik számára megnyílik a szakralitás felé a világ, ahol mélyebb, valódibb csatlakozásra van lehetőség. Ebben az elképesztően intenzív, hatalmas és extra gyors változásokkal teli időben erre különösen nagy szükség van.

Az emberek körülbelül nyolcvan százaléka egyébként még alszik. Nem tudják, hogy minden, ami velünk történik, az már egy másik síkon elindult energiáknak csak a lecsapódása. Azt pedig szintén sokan nem tudják, hogy minden értünk való, főképp, ha nem ragadunk bele a múlt sérelmeibe és lehúzó mintáiba. Egyre jobban nyílik az olló mostanság és egyre többen észlelik, hogy több ez az egész annál, mint amit mi a 3D-ben látunk, hallunk, szimatolunk. Ez csak egy felület.

Tél végén volt egy bombasztikus 808 nő projekted, vagyis szeánszod. Hogyan jött ehhez az inspiráció?

Ez egy zenés szakrális színház féleség volt. Nagyon nehéz megnevezni a műfajt, mert sokrétegű ez az esemény a színház, a meditáció, a tánc, a szertartás, a workshop és még sok minden ott volt benne.

Az erre való hívás álomban érkezett le hozzám. Előtte mindig intuícióból jöttek le a feladatok, a felkelés utáni tiszta állapotban – mosdóba kimenet – amikor még a bal agyfélteke nem indította be a strukturális, racionális, akarom szerű működést, hanem a jobb agyféltekés holisztikus üzemmód az erősebb.

Felkeltem és kristálytisztán emlékeztem, hogy a belső hang az álmomban azt mondta, hogy 2020. 02. 22-re hívjak össze legalább kétszáz nőt és kezdjük el a nőkben lévő rengeteg fájdalmat lebontani, kitisztítani, átalakítani. Megnéztem, hogy ez milyen napra esik. Megdöbbentem, amikor láttam, hogy jé, ez egy szombat…

Felhívtam Kiss József Zsolt asztrológus barátomat, hogy nézze meg ezt az ügyet csillagállás szerint is, hogy ez sorsfeladatom-e. Másnap felhívott, hogy megnézte, és de még mennyire az! És nem pusztán nekem, hanem globálisan is feladat most az, hogy a generációs traumákat elkezdjék oldani a nők, a patriarchális korszak fájdalomtestét elkezdjük lebontani. Mindenkinek az anyja, nagyanyja, ükanyja szépanyja sokat nyelt.

A patriarchális társadalom eddigi kétezer éves szisztémája bizony nagyon komolyan az alá-fölé rendeltségi viszonyrendszereket alakított„asszony verve”, „pénz számolva”, „asszonynak hallgass a neve” és a rengeteg abúzus…

Az, hogy ennyi egyedülálló nő van szerte a világon is például a patriarchális világrend széteséséhez kapcsolható?

Hogyne! Ennek a bolygónak megvannak a törvényei, a legfontosabb az egyensúlyra való törekvés – erről részletesen is írok a könyveimben – a jin és jang egyensúlyáról szól. A kínai medicina egy krízis helyzetet, betegséget úgy nevez, hogy kibillent az egyensúlyából.

Kétezer év patriarchális berendezkedése, hogy mennyi egyensúlytalanságot hozott létre – most ahogy beléptünk a kettes évezredbe (a kettes a Hold, azaz női minőségbe való átlépés) – láthatjuk meg. Óriási átrendeződések a világban, semmi nem marad a régiben.

Elmúlt a super-ego kor – Freud azt nevezte super-egonak azt, amikor mindenhol megmondták, hogy és miként csináld a dolgod. Anyáink, nagyanyáink korában, ha te huszonéves korig még nem voltál Lajosné, akkor a család és a társadalom szégyene voltál!

Én ezt 2020-ban is látom még magunk körül erősen… Készült erről egy sorozat, ami a 2010-es évek végi Lajosnéság körül pörgött 200 első randi néven…

Az alvókra jellemző ez a hozzáállás – amelyről az előbb beszéltem – hogy nem hajlandó észrevenni, hogy elhúzott mellette az idő, de súlyosan! Sajnos emiatt van az a jelenség, hogy számos egyedülálló, kétségbeesett nő inkább visszamegy a régibe, elkezdi a régi játszmákat, mert ez a nyomás rajta társadalmilag, vagy nagyon fél.

Nagyon sok a félelem a világban, ezért is terjed az jelenleg, ami terjed. Nem a vírusról van szó, mert ez már csak egy tünet, egy kivetülés. A rengeteg félelem, nyomás és frusztráció tárgyat talált magának.

Témánál vagyunk…

Egy aktuális fizikai állapot az mindig egy társadalom lelki- és mentális állapotának a leképeződése. A Föld jelenlegi állapota most azt mutatja, ahogyan mi mentálisan, érzelmileg, energetikailag működünk. A bolygó és az ember teljes analógiában áll egymással. A testünk hetven százaléka víz, a föld hetven százaléka víz. A kőzetek a vázrendszerünk. A fák a légzőszerveink. A gombahálózatok az idegrendszerünk. A bioszféra az auránk.

Minden ma élő nő méhének az állapota tükrözi a Föld termőföldjének az állapotát, ami tele van kemikáliázva, műtrágyázva, szemetelve – a nők méhe tele van cisztákkal, miómával, endometriózissal.

Mi a legfontosabb különbség az alvó és a felébredt ember között?

Az alvó ember hárít, okol, másra mutogat. Ő még hiszi azt elszántan és makacsul, hogy miatta szar az élete. Valakit mindig hibáztat, bűnbakot keres, hárít és emiatt a megoldást is mástól várja. A felébredt ember már azt mondja egy problémára, hogy oké, ez van, de mit tudok ezzel kezdeni, milyen reakciót tudok erre adni. Mi ebben az én felelősségem, én mit tehetek magamért, másért? A tudatosság a kulcsfogalom. Hárítok-e vagy aktívan beleállok, feldolgozom, elfogadom és haladok tovább?

Másik fontos tényező a felébredt embernél, hogy minden, amiben vagyok, az a saját energetikai teremből adódik, amit én teremtettem. Ebben benne van minden, amit hozok genetikai vonalon (vérvonalon), amit a lelkem hoz régebbről (a lélekvonal) illetve, amit a születésem óta megéltem.

Ha én változást akarok, akkor arra a pontra kell leásni, ahonnan ered a probléma. Ez pedig nem a szem számára látható forrás. Itt jöhet a családállítás, utaztatás és társai, millióféle belső munka, kinek mi az útja. Még egy fontos az is, hogy a felébredt ember pontosan tudja, hogy mindenki, aki körülötte van, az az ő tükre.

Most ez annyival bővült, hogy egy globálisan intenzív helyzetben vagyunk VALAMENNYIEN. Tehát most velünk, mint emberiséggel az történik, amit a nagy közösbe eddig beleraktunk. Most ez csapódik le. Ahogyan az egyéni életünk is egy bizonyos szintről nézve a saját összes, hozott és megélt történésünk, érzésünk, gondolatunk lecsapódása, ez összeadódva a nagy közösre vonatkoztatva is igaz. Hiszem, hogy minden értünk való.

Magyarország hol tart a felébredésben?

A nemzeteknek is megvan maga a rezgése, Dr. David R. Hawkins: Erő kontra erő című könyvében pontosan lebontja az országokat. Azt is megmutatja, hogy az adott rezgéshez milyen életszemlélet, istenszemlélet, milyen viselkedési reakció, milyen energiaszint tartozik. Magyarország sajnos ebben az értelmezésben mélyen a negatív tartományban van, a százas rezgés szintjén, illetve valamivel afölött.Ennek hátterében ott van a félelem, a bűnbakkeresés, a bizalmatlanság.

A természetközeli népeknek magasabb egyébként a rezgés száma. Ahol erősebb a szociális háló, nagyobb a létbiztonság, kedvezőbb gazdasági tényezők vannak, ott is magasabb a rezgés. Ilyen például Svédország, Dánia, Hollandia.

Milyen fontos misszió vár rád erre az évre a 808 után?

Már elkezdtük az Új Egyensúly főszerkesztőjével kialakítani az országos önismereti klub hálózat felépítését. Szeretnénk behálózni az országot vele, legyenek klubvezetők és hasonlók. Fontosnak tartom a közösségépítést, mert nagyon ki vannak éhezve az emberek a minőségi kapcsolódásra.

Olyan csoportokat kell létrehozni, amelyben önismeretet gyakorolhatnak, amelyekben egymás tükreivé válhatnak az embereknek. Egymás által és együtt fejlődjünk, emelni tudjuk az egymásba vetett bizalmat és hitet. Teljesen el vannak szigetelve egymástól az emberek.

Illetve a jelenlegi extra helyzetben (mivel ez most nyilvánvalóan nem megvalósítható) az ujegyensuly.hu oldalamon továbbra is nap, mint nap publikáljuk a tudatosodást segítő cikkeket, a fb oldalamon vezetett meditációkat tartok, online kurzusokat, előadásokat indítok. Igyekszünk erőt önteni az emberekbe, mert most kiemelten fontos, hogy igyekezzünk megtartani (illetve emelni) az energiaszintünket.

 

Soma nagyszerű összefoglalója arról, hová tegyük mostanában a súlypontokat itt található:

https://ujegyensuly.hu/spiritualitas/mi-mindent-ad-es-meg-adhat-nekunk-ez-a-jelenlegi-intenziv-helyzet

https://www.ujegyensuly.hu/spiritualitas/emeljuk-az-energiaszintunket-kozos-multidimenzionalis-szivarvany-meditacio-celja-es-menete

 

Kiemelt fotó (forrás): https://zalaegerszegturizmus.hu/info/programok/soma-mamagesa-merre-van-az-utam-valaszthato-valtozasok/

Rácz Ráchel