SZILÁDI HAJNA

“A kétely mindig ott van, de aztán jön a sors és megtol a helyes irányba.”

Kaposvári évek és pályakezdés, sorsvonalak színes kacskaringása, Szegedi Nemzeti Színház, szegedi halászlé és gömbölyödési opciók, pörgés ezerrel. Klappolhat a dal, miszerint “Nem enged téged el ez a blues“. Sziládi Hajnával beszélgettem.

Melyek lehetnek a színészettel való első fontos találkozásaid?

Számos rendkívül meghatározó színházi élményem egészen a kicsi gyermekkoromig nyúlik vissza. Anyukám óvodás korom óta anyukám rendszeresen vitt színházba, tulajdonképpen a Kolibri Színház előadásain nőttem fel. Az általános iskolai években vonzott a versenyszellem, a próbatétel különböző típusú mesemondó megmérettetésen. Picit később már kifejezetten örömet leltem abban, hogy a közönség rám figyel, éreztem, hogy szeretik az embereket, ha produkálom magam – ez semmihez sem hasonlítható löketet adott. A budapesti Madách Imre Gimnázium drámaszakköre a klasszikusabb színházi szférákba adott betekintést, s ebben a periódusban tudatosult bennem pontosan, hogy a színészettel hivatásszerűen kell foglalkoznom.

Tudatos építkezéssel vitted a kezdetektől a pályád, vagy úgymond a véletlenek sorozata sodort a hivatás felé?

A gimiben eldőlt, hogy csakis ez érdekel és szerencsére a tanáraim, a szüleim teljes mértékben támogattak. Jelentkeztem az ÁSZ drámasuliba, jártam a Katona József Színház ifjúsági klubjába, sokfelé megfordultam tapasztalatot gyűjteni – arról nem beszélve, hogy persze folyamatosan színházba jártam. Nem vettek fel elsőre a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre és ez volt azt hiszem életem első igazi kudarca.

Másodszori jelentkezésemnél – Kaposváron – Eperjes Károly továbbjuttatott az első rostán, viszont itt, ezen a ponton mégis elbizonytalanodtam. Nem éreztem maradéktalanul azt, hogy erre a pályára tenném fel az életemet, ráadásul anyukám beteg lett, és az egész vidékre költözés félelmetesnek tűnt. Bizarr döntést hoztam: nem mentem el a másodrostára. Aztán épp a nyári munkám első napját kezdtem egy hostelben, amikor csörgött a telefonom és Eperjes Károly volt a vonal túlsó felén. Nagyon kedvesen elmondta, hogy tetszettem neki és sajnálja, hogy nem mentem el a második fordulóra, ennek ellenére vár a harmadikra. Óriási megtiszteltetés és lehetőség volt ez számomra! Nagyvonalúságról, rendkívüli bizalomról tett tanúbizonyságot ez a gáláns lépése felém, így okvetlenül elmentem. Felvettek.

Azt hiszem ilyen típusú sztorik és események formálják azóta is az életem, sokszor bizonytalanodtam el a pályámat illetően, de pontosan ezekben a pillanatokban jöttek remek opciók. A kétely mindig ott van, de aztán jön a sors és megtol a helyes irányba.

Milyennek értékeled a kaposvári éveket? Milyen tartalmakkal gazdagodtál, amelyek a jelen pillanatban is jótékonyan szolgálnak számodra?

A legfontosabb lecke az volt, hogy tudomásul vegyem: senki nem akarja, hogy ezt csináljam, tehát magamért dolgozom. Egyetlen valaki nem hagy cserben soha: és ez saját magam. Lényeges az is, hogy ha épp nincs munka – szerencsére ez most egyáltalán nem jellemző – akkor is dolgozni kell, nem lábat lógatni. Kardinális, hogy, ha épp el vagyok havazva, a folyamatosa önreflexió és szorgalom megmaradjon.

Fontos pillére volt a kaposvári időszaknak a csapatmunka, pontosabban az, hogy embernek muszáj kompromisszumképesnek lennie. Az imént említettek nyilván más pályákon is jelen vannak, de a színház – főleg a színészet – nagyon érzékeny terep. Meg kell tanulni egyfajta szikárságot és reális önértékelést is, ahogy azt is, hogy kezelni tudjam a kritikát és el tudjam különíteni a magánéletet a szakmai élettől. De ahogy már mondtam, ezeket folyamatosan tanulom, próbálom elsajátítani.

Diploma után rögtön a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződtél. Milyennek érzed ezt az első új szakmai otthonod?

Szegedre egy casting révén kerültem. Barnák László igazgató úr és az új főrendező, Horgas Ádám kíváncsiak voltak fiatal színészekre, így hirdettek egy válogatást. Olyan volt mint egy mini felvételi – persze sokkal kellemesebb, családiasabb légkörben. Volt egy három órás tréning, amit Ádám tartott, majd ének meghallgatás és vers vagy monológ előadása. Nagyon jól éreztem magam és szerencsére tetszettem nekik, a nap végén már Ágika lettem a szeptemberi Tóték bemutatóban és biztosítottak, hogy több feladatot is szánnak majd nekem az évadban.

Tóték, Szegedi Nemzeti Színház (forrás: szeged.hu)

Tóték, Szegedi Nemzeti Színház (forrás: szeged.hu)

Tóték, Szegedi Nemzeti Színház (forrás: szeged.hu)

Csodálatos, hogy nagyon megbízhatóak ők ketten, azt tapasztaltam, hogy máshol ez nem így van. Nem garancia, hogy az igazgatók, rendezők feltétlenül be is tartják az ígéreteiket, de a szegedi vezetés a kivételek táborát erősíti. Nagyon szép feladatokat kaptam és kapok, borzasztóan jól esik, hogy pályakezdőként így megbíznak bennem. Bezerédi Zoltán Tóték rendezése után még két bemutatóm volt az előző évadban és egy szerepátvétellel is megbíztak. Szeretem az izgalmas kihívásokat, itt pedig el vagyok látva ilyen feladatokkal. Hálás vagyok, amiért Szegeden lehetek.

Szeged nem csupán a szakmai, hanem a privát életedben is fontos szerepet játszik. Mit szeretsz itt szabadidődben csinálni? Miért szereted a várost?

Nagyon szeretem a várost, sokkal élhetőbbnek és otthonosabbnak találom, mint Budapestet. A szerelmem is Szegeden lakik, sok időt töltünk együtt, amikor nem dolgozunk és pazar programokat találunk ki mindig! Szeretünk jönni-menni. Állandóan van valami fesztivál a belvárosban, de ha nem ilyesmin veszünk részt, akkor sok klassz helyre be lehet ülni. Az evés azt hiszem az első számú hobbim és a szegedi halászlé mellett még kismillió kulináris vágyamat ki tudom itt elégíteni, nagyon jó éttermek, cukrászdák vannak. Fokozottan ügyelnem kell a testmozgásra, mert itt könnyű kikerekedni!

Milyen női figurák állnak közel hozzád?

Tulajdonképpen minden érdekel, nincs konkrét szerepálmom, bár anno A vágy villamosa nagyon meghatározó színmű volt számomra és mindig szerettem eljátszani a gondolattal, hogy egyszer megformálhatnám Blanche DuBoist – de ehhez még jócskán érnem kell. Addig pedig minél színesebb a repertoárom, annál jobb. Mostanában a fiatal lány karakterek találnak meg köztük számos komikus figurával. Nincs két egyforma szerep, de ez nálam most pláne igaz, a fiatal lány kategórián belül nagyon szép, színes feladatok találnak rám. Jöhet minden!

Milyen munkák töltik be jelenleg az életed?

Barnák László által rendezett Időfutárban alakítom Hannát, a főszereplőt. Ennek a darabank idén októberben volt a bemutatója. Alföldi Róbert rendezésében játszom Armande Béjartot, a Moliére, avagy az álszentek összeesküvése című előadásban. Mindkét szerep izgalmas és nagyszerű kihívás számomra. Jelenleg próbálom életem első operettjét, a Mágnás Miskát, Peller Károly rendezésében. Itt Marcsát játszom, csodálatos szerep, de nehéz feladat is egyben. Ezután a Parasztopera következik Keresztes Attila rendezésében. Nagy rajongója vagyok Pintér Bélának, így várom a közös produkciót a közeljövőben.

Időfutár, Szegedi Nemzeti Színház (forrás: szinhaz. szeged.hu/galeria)

Moliére, avagy az álszentek összeesküvése, Szegedi Nemzeti Színház (forrás: szinhaz,szeged.hu/galeria)

Ezek mellett Kállai Ákossal színházi nevelési programokban dolgozom szintén Szegeden, sokat járunk sulikba és a diákokkal való játék elképesztő élményt nyújt számomra! Tavasztól nem fogok új előadást próbálni, az még egyelőre rejtély, hogy mivel töltöm majd az időt, de ilyen feszített tempó után muszáj lesz elfoglalnom magam, hogy ne szakadjon rám a hirtelen jött szünet. Rájöttem, az a legjobb, ha sok a munka és terhelve vagyok, a pörgés jól hat rám.

Kiemelt fotó: Tamás Ádám Lovizer

Forrás (fotók): szinhaz.szeged.hu/galeria, szeged.hu

Rácz Ráchel