VÖRÖS ESZTER ANNA

Azt gondolom, ha pontosan meg tudod fogalmazni, hogy milyen céljaid vannak és átlátod milyen perspektívák mentén lehet megvalósítani, akkor az létrejön.

A bohó-sikk egyik kánaánjában Vörös Eszter Anna képzőművész szólja a tutit ősi szimbólumrendszerről, merész felvállalásokról, egészséges spiritualitásról, összművészeti projektekről. Y generációs bevállalás és színorgia mesterfokon!

Ha jól tudom, pont most a beszélgetés után mész egy verseny ünnepi átadójára…

Igen, már nagyon izgatott vagyok! Beneveztem egy fotó- és grafikai pályázatra a HVG Extra A Nő programján, aminek az volt a címe, hogy Te hova tartozol?. Egy közösséggel kapcsolatos művel lehetett nevezni, én pedig beküldtem egy környezetvédelemmel kapcsolatos képem, ami nagy megtiszteltetésre közönségdíjas lett.

Y generációs – pozitívan és tartalmasan kacskaringós – út volt az idáig vezető, nem?

Hobbinak indult a képzőművészetem, egyfajta terápiás tevékenységként. 2014 januárjában készítettem el az első rajzom. Az ismerősök, barátok nagyon érdeklődve fogadták és szorgalmazták, hogy komolyabban is lehetne ezzel foglalkozni. Ekkor én még az ELTE-BTK anglisztika szakos hallgatója voltam. Hozzá kell tennem, hogy nagy útkereső voltam, mert legelőször kommunikáció és médiatudomány szakra mentem, de ezt nem szerettem annyira, mert rájöttem, hogy nem tartalmaz olyan mélységet, amire vágytam volna. Ezután jelentkeztem át az angol szakra az ELTE-n, ami viszont érdekes volt, a nyelvek mindig is érdekeltek. Fordítóként, tolmácsként képzeltem el a továbbiakat, viszont úgy hozta a sors, hogy ez nem következett be, mert utolsó évesként teljesen beszippantott a képzőművészet. Hamar megfogalmazódott bennem, hogy szeretném ezt hivatásosan űzni, s ezzel keresni a kenyerem is. Egyre többen rágták a fülem, hogy fessek, rajzoljak, majd pedig, hogy értékesítsem. 2017 novembere óta vagyok egyébként teljes állású szabadúszó képzőművész, vállalkozó.

Nagyon álomszerű, szürreális a világod. Így volt ez a kezdésnél is?

Egy álomkép ihlette az első képem, amely egy fekete-fehér lovas témájú kompozíció, nyújtott karakterekkel, a szürreális tematikával. Felkeltem egyszer hajnalban és éreztem, hogy most le kell skicceljem amit álmomban láttam, mert jelentősége lesz. Onnantól fogva hozta az egyik dolog a másikat, elindult a munka.

Mit szóltak otthon, amikor bejelentetted, hogy egy viszonylag kiszámítható munkahely helyett a művészetet választod? Volt valamiféle ellenkezés, tiltakozás, esetleg lebeszélési szándék?

Édesanyám féltett, mert az ezzel járó kiszámíthatatlan életvitelt nem tudta elképzelni. Ő egy hivatalban dolgozó személy, aki a kiszámíthatósághoz van szokva. Abszolút mértékben támogatott, de a félsz benne volt, hogy mivel fog járni ez az életmód majd, amelyben nincs havi fix, hanem akkor van anyagi profit, amikor éppen jönnek a munkák, vagy a megrendelések, a lehetőségek.

Van a családodban olyan, aki művészettel foglalkozik?

Művészi véna alapvetően van, de hivatásszerűen nincs művész a családban. Édesanyám ír verseket, kórusban énekel, de ezek mellett más típusú munkája van. Az egyik dédszülőmtől viszont maradtak ránk festmények, klasszikus figurális képekkel.

Rendkívül különleges atmoszférájú műhelyben alkotsz, amely galériaként is funkcionál. Hogyan jött létre ez a bohém-sikkes telephely?

2018 augusztusa óta funkcionál ebben a formában ez az üzlet, vagyis az Eyciir Varázsbolt & Galéria. 2018 tavaszán kezdtem az Ötletkuckóba járni sokat, amikor jött egy olyan lehetőségem, hogy a helyi néptánc együttesnek készítsem el az év végi ajándékát, egy hatalmas tablót. Otthon nem volt alkalmam viszont már arra, hogy egy százszor százötven centis vászonnal operáljak kényelmes körülmények között. Már a vásznat is az Ötletkuckón keresztül rendeltem meg, ahol felajánlották, hogy fessek is ott a műhely részben. Nagyszerű alkotói helyszínnek bizonyult itt a légkör, Ádámmal, a bolt vezetőjével összebarátkoztunk és elkezdtünk beszélgetni a terveinkről. A sikeres projekt után nem volt kérdés, hogy ez az alkotói műhely folytatódni fog. Először kisebb terű helyiséggel indultunk, majd áttértünk egy nagyobb méretre, mert számos side projekt is kíséri a munkásságunk: beszélgetős estek, workshopok. Legutóbb Németh Hajnal Auróra népművésznek az estje volt itt ruha-és ékszertervei kapcsán. Azt gondolom, ha pontosan meg tudod fogalmazni, hogy milyen céljaid vannak és átlátod milyen perspektívák mentén lehet megvalósítani, akkor az létrejön. Sőt, ha ezt ki is mondod, azzal kiküldöd az univerzumnak ezt, az erősíthet.

Spirituális beállítottságú vagy?

Igen, nem az ezotévé szintjén, de azt gondolom működnek az energiák körülöttünk és bennünk is. Végeztem egyébként asztrológia tanfolyamot is, de nem foglalkozom vele hivatás szinten.

Erre a gondolatmenetre reflektálva – hol éltél már szerinted?

Hű, jó kérdés! Van egy olyan érzésem, hogy talán valahol északon. Ha végignézel a szimbólumkészletemen, akkor rénszarvas, sarki fényes dolgok, fenyő, sötétebb színek. Trópusi dolgokkal még véletlenül sem találkozol nálam! Sokszor álmodom olyan tájakkal, ahol csúcsos fatemplomok, vagy hosszú és magas tornyok vannak. Ezek mind Norvégiára, de mindenképp skandináv részre utalhatnak.

Erős alkotói víziód van, nagyon artikulált illusztrációk mentén dolgozol. Nem tudnálak besorolni, egyedi és bátor a stílusod.

Nagyon örülök, hogy ezt mondod! Nem tudom magam besorolni és nem is szeretném, ha bármiféle irányzathoz kötnének. Elég öntörvényű az a világ, amit reprezentálok. Egyfajta ősiség, ősi szimbólumrendszer pontosan megjelenik a képeimen is egyébként.

A galériában a képeken kívül ékszerek és egyéb dísztárgyak is készülnek. Mire van leginkább érdeklődés?

A slágerek azok egyértelműen a nagy medálok, valamint a színes keretes képek.

Többször is részt vettél különleges összművészeti projektben. Milyen élményekkel gazdagodtál ezek alkalmával?

Egy IRKA szerzőnek nagyon tetszettek a képeim, s mondta, hogy lesz egy koncepcionális kiadványuk, amelyhez szeretnének felkérni illusztrátornak. Készítettem számukra például egy kaméleonos, illetve sok más állati szimbólummal rendelkező képet. Nagyon izgalmas volt ez a munka, nagy sikernek örvendett a könyv. 2016 januárjában volt egy önálló kiállításom a gödöllői Művészetek Házában, amelynek kapcsán megkeresett Zombor Levente, a Talamba Ütőegyüttestől, hogy felkérne egy közös projektre. Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művéből egy ütős zenei átirathoz kísérőnek szerettek volna vizuális kooperációt. Ez egy nagyon izgalmas alkalom volt, koncerttel, borkóstolással egybekötve, szép, kora nyári estén. Egyrészt volt a kertben egy kiállítás, amit egy séta keretében meg lehetett tekinteni, másrészt volt egy koncert bent, amelyhez vetítve voltak illusztrációim egy-egy zenei tételhez. Nagyon klassz élmény volt!

Mik, vagy kik hatnak rád leginkább irodalom, képzőművészet vagy egyéb társművészetek terén?

Harry Potter könyveken nőttem fel, nagyon sok minden megmaradt bennem onnan. Gyűrűk ura, Narnia és társai szintén favoritok. Közel áll hozzám eléggé a fantasy műfaj, illetve minden, ami kivisz ebből a látható realitásból és varázsvilágba lendít. Dalí munkái örök kedvencek, számos helyen előfordulnak nála is a nyújtott alakok. Sokat hallgattam gótikus rockot egy időben, vagy az Evanescencet is szerettem, de manapság már kevésbé nyomom már be ezeket, mert túlságosan behúznának. Ezek hangulatilag nagyon nehéz műfajok azért és könnyen rákerül az ember erre a moodra. Nagyon szeretem viszont mostanában akár munkához is az instrumentális, áradó tónusú filmzenéket.

Kiemelt fotó:Ernhoffer Réka

Forrás (fotók): Eyciir Varázsbolt & Galéria, Vörös Eszter Anna

Rácz Ráchel