Jeanne Moreau: Jeanne Moreau (1962)
Bassiak, a híres muzsikus számos dalt írt a művésznek, a Jules és Jim (1962) című filmben együtt is énekelnek (Le tourbillon). A Piafos szomorkás, komor hangulattal ellenben Moreau egy teljesen új felületét teremti meg a sanzonvilágnak a ’60-as évek elején. Nem szirupos vagy giccses, de nem is vágsz feltétlen eret, amikor meghallod. Sőt. Kicsit lassú, kicsit bús, kicsit víg, kicsit mosoly, kicsit ütemes. Pont olyan.
Rita Pavone: Stasera Rita (1965)
A mókás Rita, a szúnyog (1966) című olasz zenés vígjáték emblematikus dalát (Lui) is tartalmazó album az itáliai energiabomba egyik nagy dobása. Az alig százötven centis mini nő olyan hangerővel rendelkezik, ami garantáltan szétfeszíti a húrt és segít elringatni.
France Gall: Paris, France (1980), Tout Pour La Musique (1981)
A ’80-as évek egészen sajátos dallamvilágát mutatja az előadóművész két lemeze. Michel Berger szerzőtársa a La Déclaration óta pontosan olyan hangulatokat teremt dalainak, amelyekkel kellemes harmóniában bontakozhat ki. Nem akar több lenni annál, mint ami, mégis különleges, a mainstreamtől kicsit más. Az imént említettekhez képest ő már jóval rétegzettebb koncepciót érzékeltet. Michel Berger által méltón hangot talált énekesnő két ars poeticaja is lehet ez a két album, a Poupée de cire, poupée de son slágerfesztiválos tereket meghaladva.
Billy Cobham, Steve Khan, Alphonso Johnson, Tom Scott: Alivemutherforya (1978)
Az üde világokat elhaladva beérünk a jóval komplikáltabb, összetettebb hangzások felé. A fúziós zene egyik rendkívüli koncertalbuma az itt szereplő, amelyet a kísérletező műfaj négy ikonikus alakja alkotott.
Mini: Vissza a városba (1978)
A kultikus album már önmagában fogalom, a kör bezárul általa, s indul újra, meg újra. Gross Arnold illusztrációja pedig méltó formai kísérete annak a primér tartalmi progresszív minőségnek, amelyet Török Ádám és alkotócsapata létrehozott ebben a zenei netovábban.